Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az alapos írók 3 titka

Az alapos írók 3 titka:
 

1. Tudd a szabályokat!

2. ​Légy nyitott az új és szokatlan (érdekes) szavakra!

3. Ellenőrizz!

 


Tudd a szabályokat! :
  • A legfontosabb, ha ráveszed magad arra, hogy írj, az a helyesírás
  • Nyilván tisztában vagytok vele, ha egy könyv, vagy blog tele van helyesírási hibával, nem szívesen fogják elolvasni vagy el sem olvassák
  • Mindig alkoss értelmes mondatokat
  • Ne törj ketté mondatot! Magyarul ne használj vessző helyett pontot
  • A fogalmazás alapegysége a bekezdés
  • Az állítások legyenek pozitív alakban
  • Konkrét, precíz, pontos fogalmazás
  • Húzd ki a felesleges szavakat
  • Kerüld a halmozódó laza mondatokat
  • Az összetartozó szavak maradjanak együtt
  • Húzódj a háttérbe
  • Írj természetesen
  • Használj főneveket és igéket
  • Ellenőrzés és újra írás
  • Ne légy dagályos
  • Ne túlozz
  • Kerüld a minősítő jelzőket
  • Ne erőltesd a lazaságot
  • Ne magyarázkodj
  • Mindig jelezd az olvasónak, ki beszél
  • Kerüld a különleges szavakat
  • Ne használj dialektust, csak ha jó a füled hozzá
  • Fogalmazz világosan
  • Ne mondj ítéletet
  • Használd a hasonlatokat mértékkel
  • Ne használj idegen nyelvet


 
Légy nyitott az új és szokatlan (érdekes) szavakra! :
  • Ez a szempont nem annyira bonyolult, mint amilyennek látszik.
  • Mégis honnan vegyek szokatlan vagy érdekes szavakat? Merül fel mindenkiben ilyenkor a kérdés.
  • Vagy egyáltalán mit takarhat?
  • Semmi bonyolult dologra nem kell itt gondolni, elég ha egy alap szónak vagy akár kifejezésnek csak a szinonimájára gondolsz.
  • Példák:
  • aggódógép = aggódó embertípus
  • anyagozik = drogozik
  • azt a kupoláját = azt a teremburáját
  • beütés = elmebaj
  • buzivíz = alkoholmentes ital




Ellenőrizz! :
  • A legfontosabb, ha már kész vagy a műveddel, vagy ha kifogytál az ötleteidből, olvasd át, olvasd el szépen, amit írtál.
  • Tele van mégis hibákkal? Hát javítsd ki.
  • Mindig szánj időt az ellenőrzésre és a javításra, ha nem vagy benne biztos, hogy mit hogyan írunk, olvass utána akár szótárakban, akár az interneten.
 
 
 
 
 
 
 
 
Magyarázatok:
 
 
  • A fogalmazás alapegysége a bekezdés! : A rövid leírást, egy esemény rövid közlését elég egy bekezdésbe sűríteni, és utólag eldönteni, vajon a több részre bontás javít-e rajta. Magányos mondatokat, ha lehet, ne írjunk külön bekezdésbe. A bekezdések tagolásához logikus gondolkodásra és jó érzékre van szükség. A bekezdések tagolásánál a mértékletesség és a rend a két kulcsszó.
 
  • Az állítások legyenek pozitív alakban: Kerüld a bizonytalan, színtelen, tétova megfogalmazást! A „nem” szót tagadáshoz és szembeállításhoz használd, ne pedig arra, hogy elkerüld a pontos fogalmazást. Például: Nem sokszor volt pontos -> Rendszerint késett. Néha még a negatívumokat is ajánlatos pozitív alakba tenni. Például: Nem őszinte – őszintétlen; nem fontos – jelentéktelen; nem emlékszik – elfelejtette. Ha minden mondatod kételyekkel tűzdelt, az írásodnak nem lesz súlya.
 
  • Konkrét, precíz, pontos fogalmazás: Általános helyett légy specifikus, homályos helyett pontos, absztrakt helyett konkrét. A legnagyobb írók is azért olyan hatékonyak, mert a valóban fontos részletekre koncentrálnak. Nem szükséges minden részletet megadni – egyrészt lehetetlen volna, másrészt felesleges –, de ha a fontos részleteket közlöd, méghozzá pontos és érzékletes formában, az olvasód bele tudja képzelni magát a környezetbe.
 
 
 
 
  • Húzd ki a felesleges szavakat: Az erőteljes írás tömör. Néhány kifejezés, ami a szabályt sérti: valamiféle, olyasmi, egyfajta; annak a kérdése, hogy; tüzelési célra (tüzelőnek); nem fér hozzá kétség, hogy (kétségtelen); olyan ember, aki (olyan, vagy ő); annak köszönhetően (mert); nem voltam tudatában a ténynek (nem tudtam).
 
  • Kerüld a halmozódó laza mondatokat: Laza mondatnak azt tekintjük, ami két tagmondatból áll, és a másodikat egy kötőszó vagy vonatkozói névmás köti össze. Az író hibát követ el, ha a mondatai túl tömörek és ismétlődő formátumúak. Használj egyszerű mondatokat, vagy pontosvesszőt; esetleg olvaszd őket össze más sorrendben, ahogy a szöveg megkívánja.
 
  • Az összetartozó szavak maradjanak együtt: A szavak mondatban elfoglalt helyzete mutatja a kapcsolatukat. Ha rossz helyen vannak, az csak zavarhoz és kétértelműséghez vezet. Az írónak ezért egy helyre kell tömörítenie az összetartozó szavakat és szócsoportokat, elkülönítve azokat, amelyek viszont nem tartoznak össze. Az alanyt és az állítmányt ne válaszd külön olyan tagmondat beszúrásával, amely az előző tagmondat alanyára is érthető lehet.
 
  • Húzódj a háttérbe: Írj úgy, hogy az olvasó az írásod értelmét és hangulatát vegye észre, és ne az író pillanatnyi kedvét. Ha jó az írás, az író hangulata anélkül jut kifejezésre, hogy a mű látná a kárát. Csak úgy tudsz saját stílust kialakítani, ha nem utánzod senkiét – vagyis húzódj vissza a háttérbe. Az őszinte és figyelmes írónak nem kell a stílus miatt aggódnia. Ahogy mestere leszel a nyelvednek, úgy alakul ki a stílusod. A fogalmazás fegyelemre szoktatja az elmét, és az írás is gondolkodás.
 
  • Írj természetesen: Írj úgy, ahogy az természetes a számodra, olyan szavakat és kifejezéseket használj, amik könnyen jönnek a nyelvedre. Azt azonban egy pillanatra se hidd, hogy ha természetes vagy, akkor egyúttal hibátlan is. A nyelvtanulás utánzással kezdődik. A csecsemő utánozza a szülei hangját, a gyerek pedig először az első hallott nyelvet, majd a könyveket. Az utánzás folyamata sokáig tart azután is, hogy az író immár magabiztosan használja a nyelvet, mert lehetetlen elkerülni, hogy ne kopírozzon az ember valamit, amit csodál. Tudatosan ne utánozz; de ne aggódj a hasonlóságok miatt; inkább csodáld nyugodtan tovább azt, ami jó. Így, amikor természetesen írsz, olyan lábnyomokat követsz, amiket érdemes.
 
  • Használj főneveket és igéket: Használj minél több főnevet és igét határozószók és jelzők helyett. Olyan határozószó nem létezik, amelyik egy rossz vagy gyenge főnevet kihúzna a kutyaszorítóból. Ez persze nem azt jelenti, hogy mellőzd teljesen a határozószókat és jelzőket; azok is a beszéd részét képezik. Általánosságban elmondható viszont, hogy a főnevek és igék azok, nem pedig a határozószók, amelyek feszességet és színt kölcsönöznek az írásnak.
 
  • Ellenőrzés és újra írás: Az ellenőrzés az írás része. Kevés olyan író van, aki elsőre képes megírni azt, amit akart. Gyakran a kész munka átolvasásakor rájössz, hogy súlyos hibák vannak benne, vagy fel kell cserélned a szövegek sorrendjét. Ebben egy szövegszerkesztő nagy segítségedre lehet. Egyes írók szeretnek kinyomtatott anyagon dolgozni, mások a képernyőt részesítik előnyben. Mindenesetre ne félj kísérletezni az írásoddal. Tartsd meg az eredeti és az újra írt változatot is, hogy ha szükséges, visszanyúlhass a régebbi kézirathoz. Nem jelent sem gyengeséget, sem kudarcot, ha a kézirat súlyos műtétekre szorul. Ez gyakori jelenség még a legnagyobb írók között is.
 
  • Ne légy dagályos: A túlcicomázott szöveg nehezen emészthető, néha kifejezetten émelyítő. Ha természetes stílusod a dagályosság, akkor legalább találj olyan erős témát, ami ezt elbírja. Ha számítógéppel írsz, próbáld kivédeni a bőbeszédűséget. Csábító lehet a billentyűzet kattogása, és könnyen azon kaphatod magad, hogy felesleges szavakat, netán bekezdéseket szúrsz be a szövegbe pusztán azért, mert élvezed, ahogy a kezed a billentyűzet felett táncol, és a szöveged megjelenik a képernyőn. Mindig tanácsos utólag visszaolvasni a szövegedet, és kiirtani a felesleget.
 
  • Ne túlozz: Ha túlzol, az olvasók azonnal résen lesznek, és minden gyanússá válik a számukra, az is, amit korábban olvastak, és az is, ami később jön, mivel elvesztik hitüket az ítélőképességedben és a mértékletességedben. A túlzás egyike a leggyakoribb hibáknak. Egyetlen gondatlanul odavetett szuperlatívusz lerombolhatja az olvasó szemében a lelkesedés tárgyát.
 
  • Kerüld a minősítő jelzőket: Nagyon, rendkívül, kissé, kicsit – ezek a próza pocsolyájában élősködő piócák kiszívják az életet a szavakból. A kissé szó használata különösen zavaró: mindannyiunknak nagyon kell igyekeznie, hogy rendkívül figyelmesen ügyeljünk ennek a roppant fontos szabálynak a helyes használatára, mert meglehetősen gyakran meg szoktuk sérteni.
 
  • Ne erőltesd a lazaságot: Manapság sok a laza írás, ami úgy kanyarog, mintha az írója állandóan fel lenne dobva. A laza stílus azonban gyakran beképzeltséget takar – az író úgy gondolja, bármi jut is az eszébe, az mind fontos, és a fesztelen próza jókedvet és nagy sikert ígér. Elég, ha belekukkantasz egy iskolaújságba, máris szembe találkozhatsz ennek a stílusnak a díszpéldányaival.
 
  • Ne magyarázkodj: Ritkán jó, ha mindent elmondasz. A kezdő írók nemcsak határozószók tömegével árasztják el írásaikat, de mindenhová magyarázatokat is beszúrnak.
 
  • Mindig jelezd az olvasónak, ki beszél: A párbeszéd megfejthetetlenné válik, ha nem tudni, éppen ki beszél. A narráció nélküli dialógusokban az olvasó eltéved, és kénytelen visszaugrani az elejére, hogy kitalálja, ki beszél. Arra azonban ügyelj, hogy a beszúrások ne zavarják meg a szöveg egységét. Szúrd be őket oda, ahol amúgy is szünet következne a párbeszédben (ahol a beszélő levegőt venne). Könnyítésképpen olvasd fel magadnak hangosan a mondatot. (A hangos felolvasás a párbeszéd élethűségén is sokat lendíthet.)
 
  • Kerüld a különleges szavakat: Kerüld a különleges, hatásvadász és figyelemfelkeltő szavakat, ha egy egyszerű és pontos, hétköznapi szó éppúgy megteszi.
 
  • Ne használj dialektust, csak ha jó a füled hozzá: Ne próbálkozz dialektussal, csak ha elkötelezett diákja vagy a megörökíteni kívánt nyelvjárásnak. Ha dialektust használsz, légy következetes! A legjobb dialektusírók a lehető legkevesebbet térnek el a normától, ezzel nemcsak megkímélik az olvasóikat, hanem meg is győzik őket.
 
  • Fogalmazz világosan: Nem a világos fogalmazás a legfontosabb, és nem is mindig ez jelzi a jó stílust. Van, amikor a homályos fogalmazásnak célja van. Mivel azonban az írás kommunikáció, sosem hátrány, ha valaki világosan fogalmaz. Még a szándékosan homályos írókat is rendre lehet szoktatni – legyenek érthetően homályosak, legyenek úgy sejtelmesek, hogy azért érteni is lehessen őket. Ha teljesen belebonyolódsz egy mondatba, jobb, ha újrakezded, ne is próbáld keresztülverekedni magad az összebonyolódott tagmondatokon. Ha mondani akarsz valamit, mondd ki!
 
  • Ne mondj ítéletet: Hacsak nincs fontos szerepe, ne írd bele a véleményedet a műbe. Mindannyiunknak van véleménye szinte mindenről, és nagy a kísértés, hogy egyfolytában hangoztassuk ezeket. A felelőtlenül elszórt vélemények beképzeltséget sugallnak, nem beszélve arról, hogy a rossz helyre beszúrt ítélet rossz szájízt szülhet.
 
  • Használd a hasonlatokat mértékkel: A hasonlat gyakori és egyszerű módszer, de ha egymás után több van belőlük, nem megvilágítják a témát, hanem tovább bonyolítják. Vigyázz a képzavarokra! Ha valamit kardhalnak nevezel, ne legyen a végén homokóra.

 

 
  • Ne használj idegen nyelvet: Időnként szükséges, hogy az író idegen nyelvből kölcsönözzön szavakat. Egyes írók azonban tudásuk fitogtatásaként szeretnek idegen kifejezéseket és szavakat tűzdelni a szövegbe, függetlenül az olvasó kényelmétől. Rossz szokás. Írj magyarul!
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.